A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszony létrejöttével kapcsolatban felmerült költségét. Ide tartozik a a munkába járás költségtérítése is.
Hogy mit is jelent a munkába járás fogalma, azt a 39/2010 (II.26) Korm. rend. 2. §-a határozza meg: a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzés céljából történő helyközi (távolsági) utazással megvalósuló napi munkába járás és hazautazás.
Ide tartozik még a közigazgatási határon belülről történő munkába járás is akkor, ha a munkavégzés helyét sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem lehet elérni.
Az SZJA törvényben foglaltak szerint a távolsági utazás esetén térített összeget nem kell jövedelemként figyelembe venni, tehát a menetjegy vagy bérlet adómentesen adható, ehhez azonban szükség van a vállalkozás nevére kiállított számlára. A munkába járáshoz kapcsolódó bérlet vagy a hazautazáskor megváltott menetjegy értékének 86 %-át a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló felé, de dönthet úgy, hogy menetjegy 100 %-át megtéríti.
Más a helyzet a helyi bérlet esetében. A munkáltató határozhat úgy, hogy azt is megtéríti munkavállalója részére, azonban ezt már csak bérjövedelem szerinti adózással teheti meg.
Akad azonban egy olyan lehetőség, amely a helyi bérletet is adómentes juttatássá teszi.
Ha a munkavállaló olyan munkakörben dolgozik, amelynek ellátása rendszeres utazással jár, akkor adható adómentesen a helyi bérlet is. Fontos feltétel ezen lehetőség kihasználása esetén, hogy a munkaszerződést olyan munkaköri leírással kell kiegészíteni, amelyből egyértelműen kiderül a helyi bérlet szükségessége.