A törvény nem szabályozza azt, hogy egy magánszemélynek egyszerre hány munkahelye lehet. Tehát ha a munkavállaló meg tudja oldani, hogy egyszerre két teljes munkaidős állásban is helyt tud állni, úgy ezt megteheti.

Az általános együttműködési kötelezettség alapján a munkavállalónak be kell jelenti a munkáltatójának, ha máshol is rendelkezik munkaviszonnyal. A két különböző munkáltatónál fennálló munkaviszony egymástól független, így az egyes munkaviszonyokban a napi munkaidőt, pihenőidőt csak a saját jogviszonyára tekintettel kell betartani. Ez azt jelenti, hogy ha például a munkavállaló az egyik munkahelyen hétfőtől péntekig dolgozik, a másik munkahelyén pedig szombaton és vasárnap, úgy összességében nem teljesül a heti pihenőnapra vonatkozó törvényi rendelkezés, de mivel a két jogviszonyt külön kell kezelni, így a munkáltatók jogszerűen járnak el.

A munkavállaló betegsége esetén az orvosnak jogviszonyonként kell elbírálni a keresőképtelenséget, így előfordulhat, hogy az egyik munkahelyén a betegsége ellenére el tudja látni a feladatait, a másikban viszont nem. Ekkor az egyik helyen jogosult lesz a munkavállaló betegszabadságra/táppénzre, a másik jogviszonyban nem. Ha egyik helyen sem tud keresőtevékenységet folytatni, úgy két táppénzes papírt kell kérni az orvostól.

Összességében tehát elmondható, hogy habár nincs megkötés abban, hogy egy munkavállalónak hány munkahelye lehet, de a munkaviszonyból eredő kötelezettségeket minden jogviszonyban maradéktalanul teljesítenie kell.